2018-04-09

Lovas Nemzet 2017 november

 

Endrődy olvasónapló -  2. rész

 

Hogyan lép a ló?

 
Amíg nem kezdtem el Endrődy Ágoston könyvét olvasni, abban a hiszemben voltam, hogy tudom, hogyan lép a ló. Hiszen mindenütt olvassuk, jobb lovardákban el is mondják az oktatók, hogy a lépés négy ütemű, szimmetrikus jármód, a sorrendben a mellső lábak követik az azonos oldali hátsókat, tehát pl. ha a jobb hátsó láb dobbant, akkor utána a jobb első, majd a bal hátsó, végül a bal első következik, s innen kezdődik újra az egész. Tehát egy teljes ciklus során egyenletes időközben négy patadobbanást hallunk. Ha azonban egy átlagos lovast megkérdezünk, hogy akkor lépés közben egyszerre hány lába van a földön a lónak, valószínűleg elbizonytalanodik. A patadobbantások sorrendjének ismerete ugyanis nem ad teljes képet a lábak egymáshoz viszonyított mozgásáról.
Hogy megértsük Endrődy leírását, érdemes abból a megfontolásból kiindulni, hogy ha csak az első vagy csak a hátsó lábakat nézzük, akkor a ló járása nagyon hasonlít az emberéhez: fölváltva hol az egyik, hol a másik láb támaszkodik a talajon, mialatt az ellenkező oldali láb előre lendül. A váltás pillanatában azonban egy rövid ideig mindkét láb egyszerre érintkezik a talajjal, hiszen a járásnak nincs lebegési fázisa.
Ebből a megfigyelésből, és a patadobbanások sorrendjéből azonban már össze is tudjuk rakni szinte a teljes képet. Hiszen ha pl. a ló éppen a jobb első lábával dobbant, akkor a dobbantás pillanatában a bal elsőnek is a földön kell lennie. Kérdés, hogy ugyanekkor hány hátsó lába van a földön. Nulla nem lehet, hiszen a hátsó lábak is úgy mozognak, mint az ember, márpedig mint mondottuk, az embernek járás közben legalább egy lába mindig a földön van. Kettő sem lehet, mert az a váltás pillanatában lehet csak, épp a dobbantáskor, márpedig majd csak egy negyed periódus múlva fog a bal hátsó láb dobbantani. A jobb első láb dobbantásának pillanatában tehát egyetlen, mégpedig a jobb hátsó láb van a földön. Ekkor tehát a ló három lába érintkezik a földdel, csak a bal hátsó van a levegőben (1. kép).

1. kép
3. kép
2. kép

Mi történik azonban ezután? A mellső lábak épp oldalt váltanak, tehát a következő pillanatban a bal mellső láb elemelkedik. Ekkor csak a jobb oldali első és hátsó lábak támaszkodnak. Endrődy úgy fogalmaz, hogy ez a jobb laterális (oldalsó) lábpár. A két bal láb eközben előre lendül (2. kép). A következő fázisban a bal hátsó láb fog dobbantani, tehát a hátsó lábak váltanak. A dobbantás pillanatában ismét három láb van a földön, a két hátsó és a jobb első (3.kép). Mihelyst azonban a váltás megtörténik, a jobb hátsó láb elemelkedik, és a ló ismét két lábbal támaszkodik, ezúttal a bal hátsón és a jobb elsőn. Ezt Endrődy jobb diagonális (átlós) lábpárnak nevezi. Ebben a szakaszban a jobb hátsó és a bal első láb lendül előre (4.kép).

Nemsokára azonban a bal első földet ér, vagyis ismét az első lábak váltanak. A dobbantás pillanatában megint három láb van a földön, a két első és a bal hátsó. A jobb első azonban elemelkedik, és a két bal oldali, tehát a bal laterális lábpáron fog támaszkodni a ló, miközben a két jobb láb előre lendül.
Utoljára a jobb hátsó láb dobbant, egy pillanatra megint három láb támaszt, csak a jobb első marad a levegőben. A dobbantás után a bal hátsó elemelkedik és ekkor a bal diagonális lábpár támaszkodik, azaz a bal első és a jobb hátsó. Ezt követi aztán ismét a jobb mellső láb dobbantása, és a folyamat kezdődik elölről. Mindezt a mellékelt ábra illusztrálja.
Endrődy leírása szerint abban a pillanatban amikor az első lábak dobbantanak, a hátsók éppen feleúton vannak a dobbantó lábbal ellentétes oldalon előre, az azonos oldalon hátrafelé való útjukban. Ugyanez igaz az első lábakra, amikor valamelyik hátsó dobbant, azzal a különbséggel, hogy olyankor a dobbantó hátsó lábbal azonos oldali mellső láb van az előrelendülés fele útján, az ellentétes mellső pedig a hátratolás fele útján. Ennek így is kell lenni, ha a ló teljesen egyenletesen mozog, hiszen ha a négy patadobbanást egyenlő időközökben halljuk, akkor a mellsők éppen felezik a hátsók mozgását és viszont. Az 1., 3., 5., és 7. kép nagyjából épp ezeket a pillanatokat mutatja.
 
Most már nemcsak a lábsorrendet tudjuk, hanem azt is, hogy egymáshoz képest mikor emelkednek, lendülnek előre illetve tolódnak hátra a ló lábai. Egyetlen kérdés maradt hátra: hova lép a ló? Amikor a ló egyenes, akkor az azonos oldali mellső és hátsó lábak azonos nyomvonalon haladnak (leszámítva, hogy ló hátulja kissé szélesebb, ezért a hátsó lábak kissé távolabb esnek egymástól, mint az elsők). Ez akkor is igaz, amikor a ló köríven mozog. Közepes lépésben ez azzal jár, hogy a ló hátsó lába pontosan belelép az első lábnyomába. Ennek csodálni való célszerűsége az, hogy a ló csak a mellső lábai előtti teret látja, nem lát a hátsó lába alá. Ha mellső lábával nem lépett olyan helyre, ami számára kellemetlen vagy bicsaklást, sérülést okozhat, akkor okos dolog pontosan ugyanoda lépni a hátsókkal is, így elkerülheti az esetleges balesetet. (A kutyák is így csinálják.)
A helyzet azonban változik kissé ha nyújtjuk a lépést vagy összeszedjük a lovat. Nyújtott lépésben ugyanis a hátsó lábak mélyen a súlypont felé lépve megelőzik a mellsők patanyomát, összeszedett lépésben pedig kissé lemaradnak tőle. Ugyanez történik akkor is, ha a „combból járó” ló szinte „vonszolja” maga után a hátsó lábait. 
 

Ábramagyarázat

A lépés fázisait felülnézetből mutatjuk be, de csak a patáit ábrázoljuk. A lépés egymás után következő fázisait a szaggatott vonalak választják el. A teljes ciklust 8 szakaszra bontjuk, megkülönböztetve a patadobbanások pillanatát (páratlan számokkal jelölve) azoktól a szakaszoktól, amikor csak két lábon támaszkodik a ló (páros számok) A páratlan számú szakaszok időben lényegesen rövidebbek, mint a párosak. ezt akartuk érzékeltetni azzal, hogy a szaggatott vonalak közelebb vannak egymáshoz. A támaszkodó lábakat összekötő egyenes ill. haránt vonalak csupán a figyelmet hívják föl arra, hogy a mellső lábak dobbantását követően (2. és 6. fázis) a ló két azonos oldali, viszont a hátsó lábak dobbantását követően (4. és 8. fázis) az átlós lábain támaszkodik.

Mit érez a lovas?

Endrődy már a könyv bevezetőjében írja, hogy a legtöbb szerző beéri a ló megkívánt mozgásának és a lovas feladatainak leírásával. Általában gondosan kerülik azt a kérdést, hogy mit érez a lovas eközben, mi az a hatás, amit a ló közvetít. Ő ellenben nagy súlyt fektet erre. Valóban, „lovas érzés”-ről sok szerző beszél ugyan, de többnyire azt sugallva, hogy ez tehetség kérdése vagy esetleg sok gyakorlattal megszerezhető. Endrődy szerint gyakran arra hivatkozva hárítják el a dolgot, hogy a ló által közvetített érzés minden lovon más és más.
Valójában nagyon nehéz érzeteket érthetően leírni, ezek a részek Endrődy könyvében sem egyszerűek, főleg nem könnyű őket saját tapasztalásunkkal összehozni. A bonyolult, három dimenziós jelenségekről két dimenziós rajzokat se könnyű készíteni A lépés esetében Endrődy arról beszél, hogy abban a pillanatban amikor a hátsó lábak váltanak, a lovas egy kifejezett lökést érez fölfelé. Ez az érzet valamivel erősebb azon az oldalon, amelyiken a ló éppen lép (vagyis amelyiket éppen előre lendíti). A diagonális támasztás szakaszában (ábránkon a 4-es ill a 8-as fázis) a lovas ülepe előre tolódik, majd amikor a mellső lábak váltanak (5-ös, ill 1-es fázis) akkor visszarándul eredeti helyére. Ilymódon egy alternáló, hullámzó mozgás jön létre. Érdekes, hogy Endrődy nem követi végig a ciklust, hiszen ebben a pillanatban a hátsó láb még csak félúton van az előrelendülésben. Ekkor következik be ugyanis a laterális lábpár támasztó szakasza (2-es ill 6-os fázis). Ilyenkor az egyik oldalon a ló egyáltalán nincs alátámasztva, ezért ennek az oldalnak jelentős mértékben le kell süllyednie, ami szerintem könnyebben és határozottabban érezhető is, mint az imént leírt fölfele és előre irányuló hatás, amely mindkét oldalon mutatkozik, s a lovasnak azt kell eldöntenie, hogy melyik a kifejezettebb.
Endrődy aztán még arról is beszél, hogy minél szabályosabb,  ütemesebb a ló lépése, annál könnyebb felismerni ezeket a hatásokat, így a lovas könnyen észreveszi, ha a ló járása bizonytalanná rendezetlenné válik. Arról érdekes módon nem tesz említést, hogy a lovas részéről is van egy feltétele annak, hogy megérezze a ló által közvetített mozgást. Ez pedig az ülés fesztelensége, lazasága. Ha ugyanis a lovas feszes izmokkal ül, lábaival „kapaszkodik” a lóba, vagy a talpát lefelé nyomja a kengyelbe, akkor az izmok feszessége megakadályozza, hogy csípője, ülepe, combjai kövesség a ló testének finom mozgását. Az, hogy erről Endrődy nem beszél, azért van, mert számára mindez magától értetődő dolog. Hiszen a bevezetőben említi, hogy könyvét azoknak szánja, akik már megtanultak szilárdan ülni a lovon – ennek pedig éppen az a föltétele, hogy a lovas minden fölösleges izomfeszítéstől mentesen üljön.

-*-

Mivel lépésben a ló mind a négy lába más fázisban mozog, mozgáselemzés szempontjából talán ez a legbonyolultabb jármód. Elméleti magyarázat helyett játékos tanulásra – főleg gyereknek – kiváló módszer, ha két gyereket megkérünk, hogy álljanak egymás mögé, a hátsó tegye kezeit az első vállára, és együtt próbáljanak úgy mozogni, ahogyan a ló lép: az első gyerek utánozza a ló mellső, a hátsó gyerek pedig a hátsó lábait. Lovas táborokban lovaglási szünet idején jó móka lehet, mert eleinte valószínűleg nehezen sikerül.
 

4. kép

6. kép
5. kép

7. kép

8. kép